A tükörterápia feltételezett hatása az idegrendszerre
A tükörterápia hatását neurofiziológiai szempontokkal magyarázzák [1]. Régóta vannak bizonyítékok arra, hogy a mozgások megfigyelése és a megfigyelt tevékenységek végrehajtása hasonló agykérgi motoros területeken találhatók [2]. A mozgás tükrözése (vagyis a vizuális visszacsatolás megfordítása) az ép végtaggal ipsilateralis hemispherium további aktiválásához vezet [3]–[6]. A tükör illúzió fokozhatja a cortico-muscularis ingerlékenységet is [7]–[10], mely folyamat közvetlenül stimulálhatja a motoros felépülést [1]. Mindazonáltal a tükörterápia pontos mechanizmusai a stroke-ban szenvedőknél továbbra is spekulatívak [1]. Egy magnetoencephalographiás vizsgálatban egy tükör használata kétkezes feladatok során a kezdeti aszimmetrikus motoros mintát szimmetrikusabbá alakította stroke betegekben [11]. Hasonló eredményeket mutatott fel egy másik fMRI-vel végzett kutatás, melyben az elsődleges motoros cortex aktiválási egyensúlyának eltolódása következett be az érintett oldali hemispherium irányába tükörterápiát végző páciensek esetében [12]. A tükör illúzió növeli az aktivitást a precuneusban és a posterior cingularis cortexben, mely areák összefüggésbe hozhatók a figyelem tudatosításával [3]. Mivel a pareticus végtag képét hasonlóan érzékeli az idegrendszer, mint a mozgó végtagot [4], a tükör illúzió megakadályozhatja vagy visszafordíthatja a bénult végtag tanult negálását, tehetetlenségét [13].
Összefoglalva tehát a tükörterápiát a motoros képalkotás egyik változatának tekinthetjük, amely a motoros feladatok ismétlődő elképzelésén és mentális tréningen alapul [14]. Egyes, a viselkedést elemző tanulmányok azt sugallják, hogy a tevékenység megtapasztalása (annak elképzelése, hogy egyes testrészeinket saját magunk irányítjuk) az aktív, és nem a passzív vizuális visszacsatoláson alapszik [15]. Úgy tűnik, hogy ez az aktív részvétel különbözteti meg a tükörterápiát az olyan terápiáktól, melyek a mozgást csak megfigyelik [16].
Képalkotó vizsgálatokkal végzett tanulmányok arra engednek következtetni, hogy a tükrözött számítógépes grafikai képeket a valódi mozgásokhoz hasonlóan dolgozza fel az idegrendszer [17], [18], mindaddig, amíg az igazi mozgásokkal kapcsolatos időbeli és térbeli következetesség nem esik bizonyos küszöbérték alá [19]. Így még a technika által előállított mozgó végtag képe is beépíthető a test sémájába ugyanúgy, mint a „valódi tükrözés” során [1].
A tükörterápia evidencián alapuló hatásai
A tükörterápia esetében a legtöbb kutatást kis elemszámmal végezték, emiatt – mint a legtöbb specifikus rehabilitációs terápiánál – a jelenleg bizonyítottnak tekintett hatásokat később felülírhatják a jövőbeni vizsgálatok. Dohle 2009-es kutatása azt veti fel, hogy tükörterápiával csökkenthető a stroke-ot követő unilaterális vizuospaciális neglect [18], azonban ez a hatás szignifikánsan jelenleg még nem igazolt [1]. Az akarattal előidézett mozgás egy erőteljes vizuális inger a negált oldalon, mely felelőssé tehető a neglect oldódásáért.
A tükörterápiát több kutatás is hatékonynak találta különböző eredetű fájdalmak csökkentésében [20], [21]. McCabe hipotézise szerint a tükörterápia normalizálhatja a központi szenzoros információfeldolgozást azáltal, hogy fiziológiás képet juttat az agyba az érintett végtagról [22]. Azon kutatásokban, ahol a stroke-ot követő CRPS I. típusú fájdalom oldását kísérelték meg tükörterápiával, szignifikáns fájdalomcsökkenést találtak a résztvevők között. A betegek ezen alcsoportja számára a tükörterápia tehát hatékony beavatkozás lehet a fájdalom csökkentésére [1].
Mérsékelt bizonyítékok állnak rendelkezésünkre arról, hogy a tükörterápiával hatékonyan fejleszthető a felső és az alsó végtagok motoros funkciója, illetve javítható a motoros károsodás mértéke, valamint fejleszthető az ADL. A tükörterápia motoros funkciókra gyakorolt pozitív hatásai különösen szembeötlőek azon kutatásokban, ahol olyan intervenciókkal hasonlították össze, melyektől nem várható ezen funkciók javulása. A tükörterápia tehát kiegészítő beavatkozásként jól alkalmazható a stroke rehabilitációjában, de nem lehet egyértelmű következtetést levonni akkor, ha a tükörterápiát más egyéb rehabilitációs technikákkal váltjuk fel a végtagok motoros funkciójának javítása céljából. [1]
Bartos-Elter Bettina
Okleveles fizioterapeuta, neurológiai szakgyógytornász
[1] H. Thieme et al., “Mirror therapy for improving motor function after stroke,” Cochrane Database Syst. Rev., no. 7, 2018, doi: 10.1002/14651858.CD008449.pub3.www.cochranelibrary.com.
[2] J. Grèzes and J. Decety, “Functional anatomy of execution, mental simulation, observation, and verb generation of actions: A meta-analysis,” Hum. Brain Mapp., vol. 12, no. 1, pp. 1–19, 2000, doi: 10.1002/1097-0193(200101)12:1<1::AID-HBM10>3.0.CO;2-V.
[3] F. J. A. Deconinck, A. R. P. Smorenburg, A. Benham, A. Ledebt, M. G. Feltham, and G. J. P. Savelsbergh, “Reflections on mirror therapy: A systematic review of the effect of mirror visual feedback on the brain,” Neurorehabil. Neural Repair, vol. 29, no. 4, pp. 349–361, 2015, doi: 10.1177/1545968314546134.
[4] C. Dohle, R. Kleiser, R. J. Seitz, and H. J. Freund, “Body Scheme Gates Visual Processing,” J. Neurophysiol., vol. 91, no. 5, pp. 2376–2379, 2004, doi: 10.1152/jn.00929.2003.
[5] K. Matthys et al., “Mirror-Induced Visual Illusion of Hand Movements: A Functional Magnetic Resonance Imaging Study,” Arch. Phys. Med. Rehabil., vol. 90, no. 4, pp. 675–681, 2009, doi: 10.1016/j.apmr.2008.09.571.
[6] N. Shinoura et al., “Mirror therapy activates outside of cerebellum and ipsilateral M1,” NeuroRehabilitation, vol. 23, no. 3, pp. 245–252, 2008.
[7] K. Fukumura, K. Sugawara, S. Tanabe, J. Ushiba, and Y. Tomita, “Influence of mirror therapy on human motor cortex,” Int. J. Neurosci., vol. 117, no. 7, pp. 1039–1048, 2007, doi: 10.1080/00207450600936841.
[8] M. I. Garry, A. Loftus, and J. J. Summers, “Mirror, mirror on the wall: Viewing a mirror reflection of unilateral hand movements facilitates ipsilateral M1 excitability,” Exp. Brain Res., vol. 163, no. 1, pp. 118–122, 2005, doi: 10.1007/s00221-005-2226-9.
[9] Y. J. Kang, J. Ku, H. J. Kim, and H. K. Park, “Facilitation of Corticospinal Excitability According to Motor Imagery and Mirror Therapy in Healthy Subjects and Stroke Patients,” Ann. Rehabil. Med., vol. 35, no. 6, p. 747, 2011, doi: 10.5535/arm.2011.35.6.747.
[10] Y. J. Kang et al., “Upper extremity rehabilitation of stroke: Facilitation of corticospinal excitability using virtual mirror paradigm,” J. Neuroeng. Rehabil., vol. 9, no. 71, 2012, doi: 10.1186/1743-0003-9-71.
[11] H. E. Rossiter, M. R. Borrelli, R. J. Borchert, D. Bradbury, and N. S. Ward, “Cortical mechanisms of mirror therapy after stroke,” Neurorehabil. Neural Repair, vol. 29, no. 5, pp. 444–452, 2015, doi: 10.1177/1545968314554622.
[12] M. E. Michielsen et al., “Motor recovery and cortical reorganization after mirror therapy in chronic stroke patients: A phase II randomized controlled trial,” Neurorehabil. Neural Repair, vol. 25, no. 3, pp. 223–233, 2011, doi: 10.1177/1545968310385127.
[13] J. Liepert, M. Tegenthoff, and J. P. Malin, “Changes of cortical motor area size during immobilization,” Electroencephalogr. Clin. Neurophysiol. Electromyogr., vol. 97, no. 6, pp. 382–386, 1995, doi: 10.1016/0924-980X(95)00194-P.
[14] J. A. Stevens and M. E. P. Stoykov, “Using motor imagery in the rehabilitation of hemiparesis,” Arch. Phys. Med. Rehabil., vol. 84, no. 7, pp. 1090–1092, 2003, doi: 10.1016/S0003-9993(03)00042-X.
[15] M. R. Longo and P. Haggard, “Sense of agency primes manual motor responses,” Perception, vol. 38, no. 1, pp. 69–78, 2009, doi: 10.1068/p6045.
[16] J. Wang et al., “Cerebral activation evoked by the mirror illusion of the hand in stroke patients compared to normal subjects,” NeuroRehabilitation, vol. 33, no. 4, pp. 593–603, 2013, doi: 10.3233/NRE-130999.
[17] S. V. Adamovich, K. August, A. Merians, and E. Tunik, “A virtual reality-based system integrated with fmri to study neural mechanisms of action observation-execution: A proof of concept study,” Restor. Neurol. Neurosci., vol. 27, no. 3, pp. 209–223, 2009, doi: 10.3233/RNN-2009-0471.
[18] C. Dohle, J. Püllen, A. Nakaten, J. Küst, C. Rietz, and H. Karbe, “Mirror therapy promotes recovery from severe hemiparesis: A randomized controlled trial,” Neurorehabil. Neural Repair, vol. 23, no. 3, pp. 209–217, 2009, doi: 10.1177/1545968308324786.
[19] N. Franck et al., “Defective recognition of one’s own actions in patients with schizophrenia,” Am. J. Psychiatry, vol. 158, no. 3, pp. 454–459, 2001, doi: 10.1176/appi.ajp.158.3.454.
[20] K. J. Bowering et al., “The effects of graded motor imagery and its components on chronic pain: A systematic review and meta-analysis,” J. Pain, vol. 14, no. 1, pp. 3–13, 2013, doi: 10.1016/j.jpain.2012.09.007.
[21] H. Thieme, N. Morkisch, C. Rietz, C. Dohle, and B. Borgetto, “The efficacy of movement representation techniques for treatment of limb pain - A systematic review and meta-analysis,” J. Pain, vol. 17, no. 2, pp. 167–180, 2016, doi: 10.1016/j.jpain.2015.10.015.
[22] C. S. McCabe, R. C. Haigh, E. F. J. Ring, P. W. Halligan, P. D. Wall, and D. R. Blake, “A controlled pilot study of the utility of mirror visual feedback in the treatment of complex regional pain syndrome (type 1),” Rheumatology, vol. 42, no. 1, pp. 97–101, 2003, doi: 10.1093/rheumatology/keg041.
Comentarios